2012. december 9., vasárnap

Bevezető


Egy kis bevezető:

Bűnösen világít a hold. Villámok csapkodnak az égből. Az Istenek könnye hull. Szenvednek a fák, nem bírják a megpróbáltatásokat. Minden állat búvóhelyet keress ebben a kíméletlen időben. De két ellenséges törzs még mindig veszettül rohan a tisztáson, egymást kergetve. A Feketék és a Fehérek harca... Egy példányt elkapnak, félelmet keltően felkiált az égbe, majd erőtlenül esik le a földre. Könnye kicsordul, érzi, hogy itt a vég. 'Gyilkosa' továbbrohan újabb áldozatot keresve... Félelmet nem ismerő bátorságot hordoz magában. Ellenséges földre lép, hogy megmentse törzsét. Gyilkolnia kell, hogy életben maradjon. Nincs visszaút. A sors elkerülhetetlenné vált. Érzi, hogy figyelik, de nem fordul vissza. Ijedten körbenéz, de nem lát senkit sem. Kétségbeesetten nyüszög, társát keresi. Felkutat minden zugot, minden kidőlt fa alá benéz. Egyszer csak megáll, és összeszorul a szíve. Társa már nincsen, elkapták. Holtan fekszik a földön... Vissza kell térnie a törzséhez, nincs már itt biztonságban. Amíg tombol a vihar el kell tűnnie... Bátortalanul vonyít, válaszra várva, de nincs a közelében társa. Fáradtan és fázva lekuporodik elmúlt társa mellé. Elkíséri utolsó útjára. Együtt maradnak amíg tudnak...